A költésvetési törvényjavaslatból kiderül, hogy a kormány megint elszalasztotta a lehetőségét annak, hogy a Nemzeti Vidékstratégia céljainak megfelelő agrárfinanszírozást alakítson ki. Aggasztó jelenség a vidékről való elvándorlás, de a kormány jövőre mégis csökkentené a tanyafejlesztési program támogatását. Az aszály messze a legnagyobb károkat okozta a gazdálkodóknak az elmúlt években, a kormány mégis kevesebb pénzt adna a Nemzeti Öntözési Ügynökség számára, ahogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak is, amelynek éppen a külföldről beáramló, sokszor bizonytalan eredetű élelmiszereket kellene kiszűrnie. Miközben korábbi, megkezdett programok támogatása csökken, a kormány látványberuházások és futballstadionok építésére költi az adóforintokat.
Az elmúlt három és fél évben sem az agrárszerkezet-váltás, sem az élelmiszergazdaság újjászervezése nem valósult meg. Miközben a pályázatok odaítélése számos esetben a kormánypárti klientúra jutalmazását szolgálja, a 300 ezres tanyai lakosság támogatására mindössze 1,4 milliárd forintot szánnának jövőre. Ekkora összeg csak a visszamutogatáshoz és az „elmúltnyócévezéshez” elegendő, a vidékfejlesztés komolyan vételéhez ennél több kellene.
A kormányzat évek óta halogatja az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről szóló döntést is. A 2014-es költségvetésben sem látszik elegendő forrás egy jelentős élelmiszer áfa csökkentéshez, amelyre azonban mind az ágazatnak, mind az embereknek égető szüksége lenne. Románia előttünk jár ebben a kérdésben. Idén augusztus elsejétől 24-ről 9 százalékra mérsékelte a kenyér és a pékipari termékek áfáját, és most pedig a húsipar lehet a következő ágazat, ahol mérsékelni fogják az általános forgalmi adót. A tanulság a magyar kormány számára, hogy csak egy nagyon markáns áfa-csökkentés lehet alkalmas a feketepiac visszaszorítására. Az LMP javaslata szerint 5 százalékos áfakulcsot kellene alkalmazni a legalapvetőbb, helyben termelt élelmiszerekre.
A 2014-es költségvetés alapján a növénytermesztés és állattenyésztés egészséges egyensúlyát nem lehet helyreállítani. Ahogy azt sem lehet elérni, hogy a mezőgazdasági termékek döntő többségben feldolgozva kerüljenek a bel- és külpiacokra. Ehhez ugyanis a külföldi befektetők által megvásárolt, majd leállított feldolgozó üzemek állami segítséggel történő újraindítására jelentős forrásokat kellene biztosítani, és tulajdonosi helyzetbe hozni a termelői oldalt. A rendelkezésre álló támogatási lehetőségek messze nem elégségesek a családi kis- és középbirtokok súlyának növelésére a nagybirtokokhoz képest. Szintén nem elégségesek a fenntartható agrárszerkezet kialakulásához és a vidéki, regionális önellátás fejlődéséhez.
Az agrárium halaszthatatlan érdeke, hogy a nyereség a termelőknél, illetve azok érdekkörében maradjon. A nyugati példák mintájára az agrárköltségvetésnek ezért jelentős forrásokat kellene biztosítania az alapanyag termelők részleges, vagy teljes tulajdonában álló feldolgozó kapacitások létrejöttéhez. Ehhez képest a Fidesz-kormány az egyes speciális szövetkezetek (TÉSZ-ek) támogatására csupán 2,56 milliárd forintot juttat majd 2014-ben.
A jövő évi agrárköltségvetés továbbra sem egyensúlyozza ki az Európai Unió hibás agrártámogatási rendszerét, amely a közösségi, területalapú támogatások jelentős részét a nagybirtokokhoz juttatja. A jövő évi költségvetésből ítélve a kormány megint csak nem fogja kiemelt célként kezelni a fenntartható, és élhető vidék megteremtését.
Lengyel Szilvia
