A költségvetés minden évben a legfontosabb törvény, hiszen azért szedi el az adófizetőktől az állam a majd’ minden második megkeresett forintjukat, hogy a költségvetésen keresztül ezeket az adóforintokat közcélokra fordítsa. Ám az nagyon nem mindegy, hogy mire megy ez a pénz.
Egy normálisabb parlamenti működés során elméleti alapokig lemenő vitákat kell folytatni, ki mit tart fontosnak. Társadalmi érdekeknek kellene keményen ütköznie a kormánypárton belül is, és a kormány ellenzék viszonylatában parázs vitáknak kellene lezajlania. Ám sajnos a tiszteletét elveszíteni látszó Házban a szokásos üzemmenet van. A kormány szerint minden szép és minden jó, (csak rezsicsökkentés legyen, a többiért pedig imádkozik majd a KDNP), az ellenzék szerint pedig semmi sem elfogadható, (a demagóg faktort a maximumra tekerve: a lélegeztető gépen lévő beteg gyerekek állnak szemben a minisztériumi pazarló luxuskiadásokkal). Az igazságot valahol a kettő között kellene keresni. Ez a blog erre tesz kísérletet.
Egy költségvetéstől három dolog várható el politikai színezettől függetlenül. A legfontosabb, hogy kiszámítható, megbízható legyen. El tudja hinni az egyszerű adófizető, hogy amit elfogadtak a képviselők, ahhoz tartani is fogják magukat. Másodsorban egy költségvetésnek a kormányzati kiadásokon keresztül reflektálnia kell a legfontosabb társadalmi folyamatokra. Harmadrészt mutasson fel olyan kiadási előirányzatokat, amik kitörési pontot jelentenek az ország számára.
Tehát egy költségvetés legyen megbízható, valóságra nyitott és koncepciózus. Sajnos a 2014-es számokból ezeket az alapfeltételeket nehéz kiolvasni.
Vágó Gábor
