Hogyan lehetne segíteni a nőknek, hogy gyerekvállalás után könnyebben térhessenek vissza a munkába?

A kisgyermekes nők manapság nem tudnak úgy dolgozni, hogy az összeegyeztethető legyen a gyermekneveléssel. A gyermeket vállaló nők átlagosan öt év után tudnak ismét munkába állni. Az évente visszatérő 90-100.000 nőnek a fele sem tud korábbi állásában elhelyezkedni. A hosszas távollét miatt tudásuk könnyen elavulttá válhat, ami tovább rontja esélyeiket. Rugalmas munkahelyek, megfelelő, megfizethető gyermekellátási formák együttesen hoznák meg a kedvet az újabb gyerekek vállalásához. A bevezetésre kerülő gyed extra ugyan munkavállalás mellett is igénybe vehető lesz, ez azonban távol áll az LMP által támogatott rugalmas gyed és gyes rendszerétől, amiben rövidebb idő alatt is ki lehetne fizetni ugyanazt a támogatást.

Mi a megoldás, ha nincs elég hely a bölcsődékben, óvodákban?

Új családi napköziket kell létrehozni, főképp vidéken, ott ahol kevesen élnek, és emiatt nem kötelező bölcsőde fenntartása. A családi napközi gyorsan kiépíthető és a hagyományos intézményeknél rugalmasabb intézményi forma, emellett új munkahelyeket is teremt helyben. A családi napközik szélesebb körű elterjedésére hároméves programot dolgoztunk ki. Az állami támogatás növelését, ezzel pedig a térítési díjak csökkenését szeretnénk elérni. Célunk, hogy a 2015. szeptember 1-re halasztott, 3 éves kortól bevezetendő kötelező óvodai ellátást a családi napközikben ugyanúgy le lehessen tudni, mint bármelyik állami óvodában.

A gyerek után mire vállalkozzon még a kismama?

Azok a nők, akik a gyereknevelés mellett szeretnének újra dolgozni, gyakran döntenek vállalkozás indítása mellett a munkaerőpiac rugalmatlansága miatt. Nekik segítene, ha szakmai segítségnyújtás, kedvezményes hitelek biztosítása mellett részmunkaidős vállalkozói státuszt biztosítanánk nekik. Így akár heti pár órai munkával el tudnák indítani mikrovállalkozásukat. Javaslatunk szerint 3 év alatt 25, 50, 75, majd 100%-os járulékfizetés adja meg azt a fokozatosságot, amelyre egy ilyen vállalkozásnak szüksége van. Azoknak, akik kicsit nagyobb ambícióval bírnak, női beszállítói támogató programot indítanánk uniós támogatással, ami akár a család eltartására is alkalmassá válhat. A program forrásigénye mintegy 2 milliárd forint.

Miért kell emelni a szociális, köztük a bölcsődei dolgozók bérét?

Mert elfogadhatatlan, hogy a gyerekeinket, idős rokonainkat gondozók éhbért kapjanak, míg hasonló munkáért külföldön sokkal több megbecsülés és sokszoros fizetés jár. Nem lehet cél őket is elüldözni Magyarországról. A jövő évi költségvetés alapján öt év után sem emelkedik a szociális szférában dolgozók, így például a bölcsődékben nettó 70 ezer forintért dolgozók fizetése. A szociális ágazat megalázó helyzetének rendezése a kormányprogramban ígéretek ellenére elmaradt. Szorgalmazzuk az egészségügyi bértábla szociális területen dolgozókra való kiterjesztését, azaz mintegy 20 százalékos bérfejlesztést. 95 ezer dolgozóval számolva ez 30 milliárdos költségvetési forrást igényel.

Lengyel Szilvia, az LMP országgyűlési képviselője szerint a jövő évi költségvetést bőven lehetne módosítani úgy, hogy több jusson a helyi gazdálkodóknak, és kevesebb a kormány szükségtelen rögeszméire.

Minek annyi diplomás az országnak?

A gazdasági fejlődés és munkahelybővülés egyik legfőbb forrása a felsőoktatásból kikerülő fiatalok minőségi tudása, felkészültsége és lendülete. A felsőoktatás kapuit szélesre kell nyitni. Minél több diplomásra van szükség, hiszen az általuk beindított kis- és középvállalkozások fogják majd visszahozni a rendszerváltáskor elveszett másfél millió álláshely nagy részét. Ők fognak munkahelyet teremteni az alacsonyabb iskolai végzettségűeknek is. Meg kell állítani a felsőoktatásba jelentkezők és a felvételt nyert hallgatók létszámának utóbbi években elindult csökkenését. Az LMP hosszú távú célkitűzése, hogy tízből legalább négy ember diplomás legyen Magyarországon.

Miért kell megbecsülni a felsőoktatásban dolgozó pedagógusokat?

Mert nem mindegy, hogy kik, milyen felkészültséggel, milyen megbecsültséggel tanítanak a felsőoktatásban. Komoly elvárásaink vannak a főiskolai tanárokkal szemben is, de ezeket csak akkor tarthatjuk jogosnak, ha megtörténik a bérfejlesztés felsőoktatásban is – és nem csak a legfelső, intézményvezetői szinten, hiszen a cél, hogy a fiatal tehetségek oktatóként maradjanak a főiskolákon is. Szükség van a felsőoktatásban oktatók bérfejlesztésére, hogy az egyetemi oktatói pálya versenyképes legyen a piaci szférával szemben, az ne szívja el teljesen a legjobb tanárokat, kutatókat.

Miért kell majd minden városba főiskola? Aki tanulni akar, menjen Budapestre!

Főiskolák nélkül Magyarország vidéki városai kiürülnek. Ha nincsenek hallgatók, mert oda mennek, ahol megkapják a szükséges képzést, akkor a városra halálos csend telepedik. De főiskola nélkül nem csak a városok kerülnek kilátástalan helyzetbe, hanem a környékbeli kisebb települések is, ahová a végzetteknek vissza kellene tudniuk menni, hogy tanítsanak, hogy vállalkozásokat indítsanak, hogy minőségi közszolgáltatásokat nyújthassanak. Ha hagyjuk, hogy a vidéki főiskolák eltűnjenek, akkor elpusztul a helyi tudásbázis, megszűnik a helyi kulturális élet, végül pedig akár az egész város is költözhetne tovább.

Jó-jó, de honnan lesz minderre pénz?

A költségvetésben van pénz, csak rossz helyen van. Ahelyett, hogy hagynánk megszűnni a főiskolákat, a költségvetésben kellene áthelyezni a szükséges forrásokat. Ehhez persze le kell állítani a stadionépítési ámokfutást. Csökkenteni kellene a szinte senki által nem nézett közszolgálati média támogatását, részben azért is, mert a nevében jelzett feladatnak sem képes megfelelni. Nincs szükség arra sem, hogy a Fideszhez közelálló művészeket újabb pénzek szétszórásával akarja megvásárolni a kormány. Méregdrága szoftverbeszerzés helyett pedig át kell térni az ingyenes és sok esetben biztonságosabb nyílt és ingyenes programokra az állami intézményekben is.

Az LMP összesen 52 milliárd forintot mozgatna meg a jövő évi költségvetésben a felsőoktatás érdekében. 30 milliárd forintot szánunk a felsőoktatás elvont forrásainak visszapótlására. 10 milliárdból indítanánk meg a felsőoktatásban dolgozók bérfejlesztését. 12 milliárd forintból pedig elindítanánk a főiskolai hálózat megmentésének és fejlesztésének programját.

A belvárosi tanyafejlesztés tökéletesen alkalmas annak szemléltetésére, hogy a Fidesz a közpénzeket saját politikai és magánérdekei alapján használja fel. Korábban a trafikokat és az állami földeket osztogatták saját érdekeltségeiknek, most pedig az amúgy tanyasi családoknak szánt pénzeket használják fel Rogán Antal polgármester kerületének céljaira. A tanyafejlesztési program pénzeit valóban a tanyák fejlesztésére kéne költeni, az V. kerület tulajdonában lévő Hold utcai Vásárcsarnok felújítása pedig megoldható egyéb pályázati forrásból is.

Ez nagyon rossz hír. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak feladata lenne a külföldről beáramló, sokszor bizonytalan eredetű élelmiszerek kiszűrése. A távolról érkező élelmiszer esetén ugyanis nagyon keveset tudunk például arról, hogy hogyan állították elő, és egyáltalán mi van benne. Ezt botrányok sora bizonyítja. A bizonytalan eredetű, a fél világot beutazott termékeket – amiket általában nagy bevásárlóközpontok forgalmaznak – minél előbb ki kell szorítani a hazai kereskedelemből. Az LMP szerint az élelmiszerbiztonságon és a fogyasztók védelmén nem szabadna spórolni, és ennek érdekében mi nem csupán több pénzt áldoznánk a NÉBIH-re, hanem aktívan támogatnánk a helyi termékek fogyasztását. Olyan szabályozást szeretnék az Európai Unióban is elérni, amely előnyben részesíti a helyben termelt, minél közelebbről érkező élelmiszereket.

Az idei 1 milliárd forint helyett jövőre a kormány mindössze 600 milliót szán a Nemzeti Öntözési Ügynökség támogatására. Fájdalmasan irónikus, hogy Magyarország minden évben elkölt 30-40 milliárd forintot arra, hogy megvédje magát az árvíztől, ezután másfél hónappal pedig szinte rendre érkezik az aszály. A képet tovább árnyalja, hogy a világon talán nincs még egy olyan ország, amely olyan mélységű, tradicionális tudással rendelkezne a vízgazdálkodásról, mint Magyarország. Ezt a tudást azonban valamiért döntően az árvízvédelemnél hasznosítjuk, a többletvizek tárolásánál, öntözésfejlesztésnél pedig szinte semennyire nem kamatoztatjuk. Pedig erre is bőven lenne pénz a költségvetésben: szerintünk ez sokkal fontosabb, mint a Kossuth tér átépítése, az új stadionok vagy akár a MOL-részvények és gáztározók vásárlása.

A kormány látszólag kisajátítaná a devizahitelesek megmentésének kérdését, ti miben mondtok mást, és mennyivel mondtok többet?

Szerintünk a devizahitel egyszerűen egy hibás termék, ennek lényege, hogy egyáltalán nem szabadott volna a fogyasztóknak lehetőségként felajánlani. Mi pont ezért egy meglehetősen kézenfekvő jogi lehetőséget javaslunk, amit a kormánynak is rég fel kellett volna ismernie: devizakölcsönön alapuló végrehajtás kizárólag a szerződés egészének érvényességét vizsgáló bírósági eljárást követően indulhasson, azaz tereljük a probléma megoldását jogi útra és könnyítsük meg a hitelesek lehetőségeit a bíróságok előtt. Ez a megoldás a Fidesz különféle zsarolási próbálkozásaival szemben a jogállami elvárásoknak is teljes mértékben megfelel, ráadásul még a bankrendszerrel szembeni bizalom helyreállításához is hozzájárulna. Mivel a javaslat jelentős többletterhet ró a bíróságokra, mi a költségvetésben 4 milliárd forinttal növelnénk meg a bíróságok költségvetését. A szükséges pénzre számos helyen rá lehetne mutatni a költségvetés tervezetében: a mi javaslatunkba a Terrorelhárítási Központ (TEK)-re előirányzott 12 milliárd került, ami önmagában háromszorosa ennek.

Azt mondjátok, számos helyen megvan a pénz. Megemlítenétek még egy párat, ahonnan lehetne még forrásokat felszabadítani a költségvetésben?

Csak az említett módosítóban felsorolunk egy sor javaslatot, amellyel a szerintünk fölösleges kiadásokat csökkentenénk: az Országgyűlési Őrség feleslegesen nagyra méretezett költségvetési keretéből például kétmilliárd forintot vennénk el, de ugyanennyit vonnánk el a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattól, és leállítanánk a Ludovika Campus és a Nagykovácsi Kastélypark fejlesztését is, a kettő együtt összesen újabb kétmilliárd forintot jelentene. Ha már a kormányzat kirívóan önkényes költekezési terveiről van szó, akkor egyértelműen meg kell említeni a költségvetésben több helyen szétszórt, milliárdos nagyságrendű kommunikációs, illetve tanácsadóknak szánt kiadásokat is: szerintünk ezek alkotják azt a tételt, amelyről túlságosan magyarázni sem kell, hogy indokolatlan, védhetetlen és vállalhatatlan. De az elvonások mellett hozzányúlnánk a bevételi oldalhoz is, 1,85 milliárd forinttal növelnénk például a jövedéki adóból befolyó pénzt.

Csak az eddig számszerűsített elvonások kitesznek 16 milliárd forintot. Milyen célokra csoportosítanátok át ezt az összeget?

Ennek a pénznek a legnagyobb részét a közigazgatásban dolgozók béremelésére költenénk: helyettes államtitkári szinttől lefelé mindenkinek megemelnénk a fizetését. A közszolgálatban dolgozók többsége az elmúlt években jelentős keresetcsökkenést volt kénytelen elszenvedni, nyilván csak azért, mert egyik párt sem merte felvállalni a fizetésük megemelésének ügyét, pedig ezek a dolgozók egyáltalán nem politikusok, hanem az állami feladatok valódi végrehajtói a társadalombiztosítás működtetésétől egészen az élelmiszerellenőrzésig.

Emellett sok fontos, ésszerű és kézenfekvő javaslatunk van. Az elmúlt években például egyre erősebb a verseny a pártok között a baloldaltól egészen a szélsőjobbig azon a téren is, hogy ki a rendpártibb, ki üldözné még határozottabban és még nagyobb erővel a bűnelkövetőket. Eközben mindenki megfeledkezni látszik az áldozatokról: az LMP szerint az ő segítésük legalább olyan fontos feladat, mint a bűnös felkutatása, így mi 200 millió forinttal növelnénk a bűncselekmények áldozatainak támogatására fordított keretet.

Hogy összegezzük az eddigieket: fölöslegesnek tűnő egyenruhás szervek és presztízsberuházások költségeinek csökkentésével érdemben tudnátok támogatni a devizahitelesek kimentését és egy csomó ember fizetését is megemelnétek?

Igen. Ennek alapján szinte egyszerűnek tűnne a dolog, de sajnos szinte biztosak lehetünk abban, hogy a kormány nem fogja támogatni ezeket a javaslatainkat. De ha téged meggyőztünk, akkor oszd meg ezt a bejegyzést, hogy minél több ember jöjjön rá, hogy okosabban is el lehetne költeni a közös pénzünket. 

Az LMP öt módosító javaslattal 500 milliárd forintot csoportosítana át a 2014-es költségvetésben.

Mi elvennénk a kormánytól minden olyan forintot, amit egyéni rögeszmékre, a barátok zsebeinek kitömésére és a választók agyzsibbasztására kívánnak fordítani, vagyis kiszűrnénk a költségvetésből az 'erre bezzeg van pénz' faktort.

Mi áthelyeznénk minden olyan forintot, amelynek jobb helye is lehetne annál, amit a kormányt szánt neki.

Öt területen módosítanánk az állam magára költött forintjainak helyét, felelősebben gazdálkodnánk a földdel, méltó súlyán foglalkoznánk az egészséggel, megállítanánk és megfordítanánk az oktatásban bekövetkezett rombolást, megóvnánk a családokat, és új, fenntartható munkahelyeket hoznánk létre.

Ennek csak annyi a feltétele, hogy elvegyük a költségvetési forrásokat onnan, ahol annak most semmi dolga. A kormány által benyújtott költségvetésben van átcsoportosítható forrás, hiszen bőven van benne olyan pénz, ami rossz helyre kerülne. A kormány túl sokat szán oda, ahová adóforintnak egyáltalán nem kellene jutnia, ahol nem szolgál közös célokat, ahol csak magánérdekeket szolgál.

Tavaly az LMP egy teljes alternatív költségvetést készített, amelyet a kormányoldal nem vett figyelembe. Idén kiválasztottuk azt az öt pontot, amelyek mentén a kormány költségvetési javaslata alapjaiban változtatható meg, hogy a költségvetés valóban Magyarország érdekeit szolgálja.

Öt nagy területre koncentrálva alakítjuk át a kormány felháborítóan pazarló költségvetési javaslatát. Öt területre koncentrálva enyhítjük Magyarország legégetőbb problémáit. Öt nagy területre koncentrálva juttatunk pénzt oda, ahol arra a legnagyobb szükség van. Öt nagy területre koncentrálva teszünk javaslatot a szegénység ellen, 100 ezer valódi munkahely létrehozásáért, a devizahitelesek megsegítéséért, az egészséges környezet megteremtéséért.

• Az LMP nem adna pénzt állami pazarlásra, helyette hatékonyabbá tenné az államot, például a devizahitelesek érdekében.

• Az LMP egészségesebb Magyarországot és felelősebb, helyi érdekeket szolgáló földpolitikát teremtene.

• Az LMP megbecsültebb iskolákat, oktatókat és szociális dolgozókat akar, és megóvná a vidéki főiskolákat.

• Az LMP több figyelmet és több pénzt fordítana a családokra és a rászoruló gyermekekre.

• Az LMP nem adna több pénzt a kormány barátainak, hanem 100 ezer új, valódi munkahelyet teremtene.

Öt nagy területre kiterjedő módosító javaslatainkkal átforgatjuk a teljes költségvetést. A következő napokban minden lehetséges fórumon, az Országgyűlésben, a választókkal találkozva és ezen a blogon is érvelni fogunk javaslatainak helyessége mellett.

Nagyon röviden össze lehet foglalni, hogy miről szólt a Fidesz-KDNP kormány elmúlt három évben művelt kultúrpolitikája. A kulturális szféra ideológiai lerohanásáról és a humán területeket általában érintő, s itt is erőteljesen érvényesülő megszorítások sorozatáról. Ha a GDP arányos finanszírozást tekintjük, a kulturális terület támogatása még a 2011-es szintet sem fogja elérni 2014-ben. Az elvonásokat csak részben pótolják.

Ám ez csak egy része a problémáknak, szintén kardinális kérdés, hogy nem jó a meglévő források elosztása. Fontos szempontnak kellene lennie, hogy a kultúra a lehető legtöbb állampolgár számára elérhető legyen. Ne az egyre szűkülő kulturális elit igényeit akarjuk kielégíteni a különböző presztízsberuházásokkal, hanem azok a törekvések kapjanak egyre nagyobb hangsúlyt, amelyek a vidéki kulturális élet fellendítését, a közösségek összetartozását erősítik!

A kultúra a társadalmi összetartozás erősítésének egyik fontos eszköze. Bár fontos az elit színházak vagy elit koncerttermek milliárdos felújítása, persze, de jelenleg fontosabb lenne, ha az állam inkább azt támogatná, hogy minden gyermek pezsgő kulturális élettel találkozzon a saját településén. Hogy minden kisdiákhoz eljusson a művészeti oktatás. Hogy mindenkinek lehetősége legyen hangszeren játszani, kiállításra eljutni, koncertre menni. Nemcsak a városokban, hanem vidéken is!

A jövő évi költségvetés szerint hat év után sem emelkedik a szociális szférában dolgozók, köztük a bölcsődékben 70 ezer forint nettóért dolgozó kollégák fizetése. A gyerekeinket, idős rokonainkat gondozók nem tarthatók éhbéren, mert nem lesz, aki elvégezze ezt a munkát, ha többségében ezek a nők tömegesen mennek majd külföldre, és ötszörös fizetésért nyugaton fognak időst gondozni, gyereket ápolni és gondoskodó munkát végezni. Lábukkal fognak szavazni erről a kormányról.

A beígért béremelés és a szociális ágazat megalázó helyzetének rendezése a kormányprogramban ígértek ellenére elmaradt. 2013 első negyedévében 78 ezer Ft volt a szociális ellátásban dolgozók nettó átlagkeresete, a közfoglalkoztatottakat is beleszámítva. A KSH statisztikáiból egyértelműen kiderül, hogy a szociális ágazat jövedelmi pozíciói messze a legrosszabbak az összes nemzetgazdasági ágazat közül. 2008 óta nem változott a közalkalmazotti illetménytábla, a reálkeresetek pedig több mint 20 százalékkal csökkentek az elmúlt években. Ráadásul az adójóváírás kivezetése miatt kieső jövedelem pótlására felállított rendszer is hatástalannak bizonyult: még csökkent is a minimálbér felett keresők nettó bére! A kormány által hangoztatott pozitív intézkedések teljesen alkalmatlanok voltak arra, hogy megállítsák a szociális szférában dolgozók elszegényedését.

A GYES ne büntesse az anyákat!

A gyedről évente visszatérő 90-100 ezer nőnek a fele sem tud korábbi állásában elhelyezkedni! Ez egyrészt a munkaerőpiac rugalmatlanságát jelzi, ami nem teszi lehetővé, hogy a kisgyermekes nők olyan formában végezhessék munkájukat a gyed/gyes előtti és utáni időszakban egyaránt, ami számukra leginkább összeegyeztethető a gyermekneveléssel. Másrészt azt is jelenti, hogy ez az időszak olyan hosszú távolmaradást jelent a munkaerőpiactól, ami jelentősen erodálja a korábban megszerzett tudást, s ebből kifolyólag rontja a gyermekgondozási szabadságon lévők foglalkoztathatóságát.

Az LMP szerint nemcsak a foglalkoztatottság rugalmasságát kellene növelni, hanem a gyed és a gyes rendszerébe olyan ösztönzőket kellene beépíteni, amelyek elősegítik a kisgyermekes nők munkavállalási kedvét.

A rugalmas GYED lényege, hogy azok az anyák, akik a gyerekük két éves kora előtt mennek vissza dolgozni, megkaphatják a két évre járó gyed teljes összegét. Ugyanez azonban nem érvényes a gyes-re, ezért az LMP minden évben újra és újra azt javasolja, hogy a gyes-t – utalvány formájában – munkába állás esetén is megtarthassák a 8 órás munkát végzők, valamint a meghosszabbított gyes-en lévők (ikres szülők, fogyatékos vagy tartós beteg gyereket nevelők) a gyerekekkel járó többletterhek (közlekedés, bölcsőde) finanszírozása céljából. Ugyanis azok, akik csak GYES-re jogosultak, munkahely nélkül mentek szülni, extra nehéz helyzetben vannak, és a kormány mindig ezeket a rétegeket felejti el segíteni, ami súlyosan méltánytalan.

Több óvodát, bölcsődét!

Kulcskérdés a gyermekes nők munkaerő-piaci visszatérését biztosító sokszínű intézményhálózat kiépítése. A kisgyermekes anyák alacsony foglalkoztatottságának legfőbb oka a bölcsődék, óvodák és családi napközik hiánya, illetve egyenetlen területi eloszlása. Éppen ezért kell prioritást kapnia ezek fejlesztésének. A bölcsőde és a három év alatti gyermekek ellátását is biztosító intézmények jelenlegi kapacitásait jelentősen, hosszabb távon a többszörösére kell bővíteni. Minél több család számára legyenek elérhetők ezek a szolgáltatások, növelve ezzel a nők visszatérési esélyeit a munkaerőpiacra. Problématérképet kell készíteni az akut bölcsőde-, illetve óvodahiányos települések és kistérségek feltárására, mert bölcsőde és óvoda (bölcsőde–óvoda) létesítése szükséges minden olyan településen, ahol a gyermeklétszám ezt indokolja. Támogatjuk a családi napközik létrehozását országszerte, de mindenekelőtt vidéken. A kiskeresetű szülők számára lényegesen olcsóbbá, a legrászorultabbaknak pedig ingyenessé tennénk ezt az ellátási formát.

Lehetővé tennénk emellett, hogy az óvodai férőhelyhiány enyhítésére újonnan létrejövő családi napközik is kaphassák meg az állami támogatást. Mivel 2014. szeptember 1-jétől a 3 éves kortól kötelező óvoda az LMP javaslatára családi napköziben is teljesíthető lesz, a jövő évi költségvetésben meg kell teremteni ennek a finanszírozási hátterét. Nem végezhet kötelező feladatot egy intézmény úgy, hogy ahhoz nem ad támogatást az állam.

Az államnak és a munkáltatóknak béren kívüli juttatás keretében, utalvány formájában hozzá kellene járulniuk a kisgyermekes családok gyermekelhelyezéséhez; erre javaslatot teszünk az Erzsébet kártya/utalvány program keretében. Az utalvány legyen beváltható oviban, bölcsiben, csanában, játszóházban, magánbölcsiben, bébiszitternél, stb.

Gyerek mellett vállalkozni

Sajátos élethelyzet és gyakran karrierváltó pont a nők életében a szülés után a munkába való visszatérés. Azok a nők, akik a gyereknevelés mellett csak fokozatosan és rugalmasan szeretnének visszatérni, de olyan térségekben élnek, ahol nincs foglalkoztató, gyakran döntenek vállalkozás indítása mellett. Javaslatunk szerint 3 év alatt 25, 50, 75, majd 100%-os járulékfizetés adja meg azt a fokozatosságot, amelyre egy kezdő női vállalkozásnak szüksége van. Így fokozatosan, akár csak heti pár órai munkával el tudják indítani mikrovállalkozásukat, vagy lassan önfoglalkoztatóvá válhatnak.

Azoknak, akik ennél ambiciózusabbak, női beszállítói támogató programot szükséges indítani, ami akár a család eltartására is alkalmassá válhat EU-támogatással. A családdal összehangolható kisvállalkozás jó hatással van a következő gyermek vállalására is, mert a rugalmasság mellett az anya nincs kitéve munkaerő-piaci diszkriminációnak sem.

Ertsey Katalin

A költésvetési törvényjavaslatból kiderül, hogy a kormány megint elszalasztotta a lehetőségét annak, hogy a Nemzeti Vidékstratégia céljainak megfelelő agrárfinanszírozást alakítson ki. Aggasztó jelenség a vidékről való elvándorlás, de a kormány jövőre mégis csökkentené a tanyafejlesztési program támogatását. Az aszály messze a legnagyobb károkat okozta a gazdálkodóknak az elmúlt években, a kormány mégis kevesebb pénzt adna a Nemzeti Öntözési Ügynökség számára, ahogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalnak is, amelynek éppen a külföldről beáramló, sokszor bizonytalan eredetű élelmiszereket kellene kiszűrnie. Miközben korábbi, megkezdett programok támogatása csökken, a kormány látványberuházások és futballstadionok építésére költi az adóforintokat.
Az elmúlt három és fél évben sem az agrárszerkezet-váltás, sem az élelmiszergazdaság újjászervezése nem valósult meg. Miközben a pályázatok odaítélése számos esetben a kormánypárti klientúra jutalmazását szolgálja, a 300 ezres tanyai lakosság támogatására mindössze 1,4 milliárd forintot szánnának jövőre. Ekkora összeg csak a visszamutogatáshoz és az „elmúltnyócévezéshez” elegendő, a vidékfejlesztés komolyan vételéhez ennél több kellene.
A kormányzat évek óta halogatja az alapvető élelmiszerek áfájának csökkentéséről szóló döntést is. A 2014-es költségvetésben sem látszik elegendő forrás egy jelentős élelmiszer áfa csökkentéshez, amelyre azonban mind az ágazatnak, mind az embereknek égető szüksége lenne. Románia előttünk jár ebben a kérdésben. Idén augusztus elsejétől 24-ről 9 százalékra mérsékelte a kenyér és a pékipari termékek áfáját, és most pedig a húsipar lehet a következő ágazat, ahol mérsékelni fogják az általános forgalmi adót. A tanulság a magyar kormány számára, hogy csak egy nagyon markáns áfa-csökkentés lehet alkalmas a feketepiac visszaszorítására. Az LMP javaslata szerint 5 százalékos áfakulcsot kellene alkalmazni a legalapvetőbb, helyben termelt élelmiszerekre.
A 2014-es költségvetés alapján a növénytermesztés és állattenyésztés egészséges egyensúlyát nem lehet helyreállítani. Ahogy azt sem lehet elérni, hogy a mezőgazdasági termékek döntő többségben feldolgozva kerüljenek a bel- és külpiacokra. Ehhez ugyanis a külföldi befektetők által megvásárolt, majd leállított feldolgozó üzemek állami segítséggel történő újraindítására jelentős forrásokat kellene biztosítani, és tulajdonosi helyzetbe hozni a termelői oldalt. A rendelkezésre álló támogatási lehetőségek messze nem elégségesek a családi kis- és középbirtokok súlyának növelésére a nagybirtokokhoz képest. Szintén nem elégségesek a fenntartható agrárszerkezet kialakulásához és a vidéki, regionális önellátás fejlődéséhez.
Az agrárium halaszthatatlan érdeke, hogy a nyereség a termelőknél, illetve azok érdekkörében maradjon. A nyugati példák mintájára az agrárköltségvetésnek ezért jelentős forrásokat kellene biztosítania az alapanyag termelők részleges, vagy teljes tulajdonában álló feldolgozó kapacitások létrejöttéhez. Ehhez képest a Fidesz-kormány az egyes speciális szövetkezetek (TÉSZ-ek) támogatására csupán 2,56 milliárd forintot juttat majd 2014-ben.
A jövő évi agrárköltségvetés továbbra sem egyensúlyozza ki az Európai Unió hibás agrártámogatási rendszerét, amely a közösségi, területalapú támogatások jelentős részét a nagybirtokokhoz juttatja. A jövő évi költségvetésből ítélve a kormány megint csak nem fogja kiemelt célként kezelni a fenntartható, és élhető vidék megteremtését.

Lengyel Szilvia